Üveg és Díj

Már az elmúlt évben is megbíztak, a díj hazai illetve lengyel változatával. A díjak jól sikerültek, de menet közben már láttam, mely pontokon lehetne az anyagon, a technológián változtatni, a még szebb látvány érdekében. Ez évben az alábbi változtatások történtek: A sima káli üvegek ólomüvegekre lettek kicserélve. A korábbi beégetéses színfestést felváltotta az úgynevezett überfangos eljárás, ahol is a szín üvegként lett ráolvasztva a belső felületre. A belső félgömbök is testesebbek lettek, így fénytörésük is emelkedett. Mint tudjuk a változtatások mindig együtt járnak új problémákkal is, amelyek persze akkor derülnek ki, amikor már azok teljesen késznek tűnnek, csomagolás előtt állnak. Döbbenten álltunk azelőtt, hogy a ragasztások egy két nap után elengedtek, viszont a külső színes félgömbök gyönyörűen megkötöttek. Összeroskadva ültünk a selejtek mellett, és próbáltuk megfejteni a rettenet okát. Például régi már a ragasztó, nem matt a félgömbök éle, nem sík a ragasztandó felület, más az alumínium anyaga….és így tovább. Nem jöttünk rá két napig semmire sem, míg nem egyszer beugrott, hogy lehet az ólomüveg csak minimálisan engedi át az UV fényt, amire megköthetne a ragasztó. No ekkor ragasztót váltottunk, és egy szemvillanás alatt minden rendbe jött, és a díjakat gumikalapáccsal sem lehetett megrendíteni, jómagam már nem arról álmodtam, hogy a díjak alkatrészei pattognak a kövön a díjátadón. Ebben a munkában a Viva részéről korrekt kezdeményező partnernek bizonyult Maros Róbert. A fotózást külön köszönöm Pál Gergely fotóművésznek. ( www.g2foto.hu )

Teljesen váratlanul Ruza József főtitkár meghívott az úszószövetségbe, ahol is rögtön egy értekezlet kellős közepébe csöppentem. Nagyon megilletődtem, hogy egy asztalnál ülhetek Kovács Ágnes olimpiai bajnokkal, Kiss László válogatott edzővel, aki olimpiai bajnokok sorát nevelte az elmúlt évtizedekben. Azt a feladatot kaptam, hogy készítsek egy vándor díjat, amely a legnemesebb anyagokból, főleg fából és fémből készüljön. A feladat teljesen lebénított, hiszen én csak az üveghez értek, ott is csak egy vékony sávon vagyok otthon, és most jön ez a fa fém brrrrrrrr… Ahogy teltek a napok, már valami derengett, a méretekről, arányokról. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy itt évenként új nevet kell beírni a fémbe, viszont előtte ott lesz egy üvegbúra amit viszont nem lenne jó széttörni. Tehát úgy kellett tervezni, hogy a fémlapot hátulról lehessen visszatenni. Szinte hetenként összejöttünk Ágival és Józsival, és sorozatban döntöttünk a részletekről: legyen falra akasztható képszerű, a faanyag amerikai diófa legyen, ami a legszebb erezetű, Ági olimpiai aranyérmének egyik felét öntessük le, és 24 karátos arannyal futtassuk be. A vándordíj szövegét, az aranyérmet, és a majdani neveket tartalmazó fémlemez ezüstből legyen. Kerüljön rá különleges üvegbúra, amely véd a mechanikus behatásoktól, és a nagyobb mérvű oxidációtól. Végül is minden elkészült, de a finom munka ezután következett. A fát, az érmét, az ezüstlapot, kézzel políroztuk, semmiféle lakkal, kencével nem csúfítottuk. A nútokat, a kivehető hátlapot tized milliméter pontosan kézzel csiszoltuk be, hogy semmiféle rés ne legyen látható. Ági a díjnak láthatóan örült, és ezt a házunk falánál is sikerült megörökíteni. A díj átadására az úszó országos bajnokságon került sor hatalmas média érdeklődés közepette.

A Római Tenisz Akadémia díjait immáron 15 éve tervezem. Ebben az időszakban közel 60 tenisz díj került ki a kezeim közül. A dolog érdekessége az, hogy mind a 60 darab más volt, sohasem lett két hasonló forma. A díjak változatosságáért és eredetiségért az Európai Tenisz Szövetség elismerést adott az RTA-nak, Márki Jenő versenyigazgatónak azzal a felkiáltással, hogy a legszebb legváltozatosabb díjakat, itt kapták a győztes teniszezők. A 175 ezer dolláros versenyt a renkívül szimpatikus Alizé Cornet nyerte, akiről még sokat fogunk hallani az elkövetkezendő években. http://www.gazdefrancegrandprix.com/