Budi Díj
vasárnap, február 10th, 2008December közepén keresett meg Szilágyi Mihály, hogy gondolkodjunk együtt WC díjakról. Először meghökkentem a kérésen, de aztán, hogy Mihály filozófiai alapvetést írt a mellékhelységek kulturális felfogásáról, a hatalmas előkészületi munkákról, úgy döntöttem Én is belevetem magamat a klozet elmélet sarkalatos kérdéseibe. A munkatársaim sandán néztek rám, amikor WC csésze fotókkal szórakoztattam őket, hogy milyen szépvonalú fajanszokat készítettek régen. Találtam olyan amerikai régiségkereskedő céget akik csak antik klozet csészéket ajánlanak a nagyérdemű vagy nagyseggű potenciális vevőknek. Némelyik régi patinás példány sok száz dollárba került és még a csésze történetét is megismerhette, hogy melyik híresség illette salakanyagával.
Az első valamirevaló gondolat arról szólt, hogy a WC tisztaságát vagy randaságát a beléhelyezett virággal illetve kóróval lehetne a legszerencsésebben illusztrálni . Az ötlet aztán ahamvába hót, mivel túl áttételesnek bizonyult. Akkor került elő az üveg WC kefe ötlete aranyozott sertékkel. Az elképzelés életképesnek tűnt, hiszen kifejezte volna a tisztaságra törekvést, a Domestos iránti olthatatlan szükségletet. Függetlenül attól, hogy az ötlet életrevaló volt, mégis egy kézenfekvő gondolat lett a nyerő, hiszen a WC logó első pillantásra beazonosítható.
A díj végül egészen jól nézett ki, akik megkapták láthatóan szerették, vitték a TV adásokba, fotóztatták magukat velük. A szervezők is örültek. Sikerült olyan díjat átadni, amely látványában egyértelmű, és esztétikus volt. Köszönet Szilágyi Mihálynak, aki elejétől fogva bízott bennem és kitűnő együtt gondolkodó, inspiráló , nagyvonalú embernek ismertem meg.
